A HOLD KÖNNYEI
Látod, ez vagyok én, Az a könnycsepp, szemed Szegletén, a napfény, A tavasz elején.
Látod ez lettem én, Az a mosoly szád peremén. Arról nincs kép, nincs Egy sem, nincs semmiről
Sem, egyetlenem, ahogy Meztelen a patakba lépsz... Ó, de szép volt de szép volt, És most sírni kezd a Hold.
Míg könnyeit szárigatja, A Napot álomba ringatja, Gyengéden csókot lehel Tüzes ajkára...
Forrás: http://magyarvirtus.com/index.php?id=detailed_article&aid=668
|