CSÓK A HOLDFÉNYBEN
A vonat megállt,
Várt a sötétben,
S a pillanat varázsa
rezdült meg lelkünkben.
Hozzám hajoltál,
Arcunk összeért,
S újra átfutott
Rajtunk a remegés.
Lecsuktam szemem,
És jött mint egy álom…
S csókod íze sokáig
Ott volt még számon.
Felnéztem az égre,
Mosolygott a vén Hold,
S tudtam, nem feledem
Soha e pillanatot.
Forrás: versek.blog.tv2.hu
|