PIRULÓ ALKONY ...
Rózsaszín felhők az alkonyi égen…
a lenyugvó Nap még kinyújtja kezét,
megcirógatja a bodrokat szépen,
rózsapírt hintve köztük szerteszét.
Könnyű szárnyain röppen az este
lengeruhájú tündérkeként,
az enyhe tavaszban szerelemre lesve
ránk ragyogtatja csillagszemét.
Piruló alkony, szép tündelányka…
az ezüst Hold szerelmére vár,
de csak távolról vágyón csodálja,
elillan, ha tűnik a napsugár.
|