UTAZÁS
Kántorné-Szegedy Gizella Irma
Holdat talált az éj Tükre a tó, oly mély A völgyben megnyúlnak az árnyak A szél bont magának szárnyat Táncolj szél, táncolj Libegjen rajtad a fátyol.
Karját nyújtja felém a szél Elém áll a Göncölszekér Utazni visz majd felfelé Magasra a Csillagok felé Felveszem ezüstös ruhám Mit a Hold fénye hint reám Felöltök mindent ami Ék A Nap-nak bíbor köntösét.
Látom majd a Föld hogy forog A világűrben mily honos Magammal viszek egy darab követ Mely a földről emlék lehet A kő a földhöz hozzá tartozik Nem kell vele megdobni valakit.
Az utazás remek lehet Ha a szívem majd nem remeg Jaj! jön a nagy tragédia Nem utazhatok sehova Mégis a Földön maradok Mert csak parányi porszem vagyok.
|