A HOLDAS HOLD ROMÁNCA
Federico Garcia Lorca / Charis ajándéka :)
Tubarózsás krinolinban jött a hold a rézhámorba. A fiú csak nézi, nézi. Ámul a fiú a holdra. Szél támad és emelkednek karjai a holdas holdnak, s tömör ón-mellei tisztán s buján előtolakodnak. Hold, hold, fuss el, mert megjönnek a cigányok, venek koncra, szívedből is gyűrüt vernek, fehér pénzt a nyakláncokra. Gyerek, addig hadd táncoljak s ráhagylak a cigányokra, megtalálnak itt az üllőn, szemecskéid zárva, oltva. Hold, hold, fuss el, én már hallom, cigánylovak dobrokolnak. Gyerek, ne dülj e fehérre keményített sok fodornak.
Dobogott a sikság dobja, verte lópaták galoppja. Hámor homályán a gyermek, szemecskéi zárva, oltva.
Olajfák közt a cigányok bronzálomként lovagolnak. Jönnek. Szemük félig húnyva, de a fejük égbe horgad.
Jaj, de huhog az a bagoly! Csupa jajszó a fa orma! Sétál a hold föl az égre egy kisfiú kezét fogva.
Rézhámorban a cigányok sikonganak, háborognak. Szél az őre, szél az őre, szél az őre hámoruknak.
|