CSAK A HOLD ...
Nézem a Holdat, ezt az égi cimborát. Hányszor virrasztottuk már át az éjszakát? Hányszor szállt feléje magányos sóhajom? Hányszor kísért derengő fényével utamon? Most meleg az éjszaka, én mégis borzongom. A csillagok közé a Te neved suttogom. Nem hallhatja emberi fül, ahogy hívlak Téged. Csak a Hold néz rám cinkosan - ő tudja mit érzek...
|